Tavaly alkalmam volt eljutni Izland egyik legszebb vidékére, nevezetes a Nyugati-Fjordokhoz. Tulajdonképpen egy félszigetről van szó, melynek partját körbe fjordok tagolják és ez az ország egyik leggyérebben lakott vidéke. Utóbbi nem is csoda, hiszen nem egyszerű itt eljutni egyik pontból a másikba, ám mindenképpen megéri a rengeteg autózást, hiszen a látvány itt tényleg magáért beszél, gyakorlatilag minden négyzetméteren. 

A Nyugati-Fjordokat többféleképpen is meg lehet közelíteni, így például komppal, kisrepülővel vagy autóval, attól is függ, merről érkezünk. Mi az utóbbit választottuk Reykjavíkból kiindulva, és míg elértük célunkat, azaz Bíldudalurt, előtte egy éjszakát eltöltöttünk Búðardalur mellett egy tanyából kialakított panzióban. Ha valaki csak célirányosan egy-egy pontra kíváncsi a fjordokból, mehet repülővel vagy hajóval, de nyilván jobb körbeautózni, még ha viszonylag sokáig tart is. Hiszen így meg lehet és talán kell is állni rengeteg olyan helynél, amit bánnátok kihagyni. Azt szoktam mondani, hogy ha valaki csak rövid ideig van Izlandon, akkor akár egyes helyeket egy-egy nap alatt is rapid módon bejárhat. Nos, ez a Nyugati-fjordokra nem igaz. Még akkor sem, ha csak a déli részét térképeznétek fel. Egyszerűen nem kényelmes, ahhoz hosszú és annyira sok gyönyörű helyet találni erre, hogy érdemes több napot szánni rá. Mi a kis csapattal négy napot fordítottunk a déli rész bejárására oda és vissza úttal a fővárosba, ami erre pont tökéletes is volt.

Reykjavíktól Búðardalurig

Reykjavík és Búðardalur között tulajdonképpen mindig van alkalom egy kis nézelődésre, de semmiképp ne hagyjátok ki az Ytri Tunga parton található fókatelepet, ahol egészen közelről lehet megfigyelni a sziklákon, kicsi lagúnákban heverésző pufók fókákat. Mondjuk egy jó távcső azért nem árt hozzá.

Ugyanakkor ott figyel szintén az út mellett a különleges Búðakirkja, ami nem más, mint egy fekete templom. Egészen lehetetlen, ahogy ott áll egymagában, mögötte a hatalmas hegyekkel, előtte pedig a füves parttal. Nem véletlenül kedvelt fotóstéma. És nyugodtan álljatok meg az út melletti elhagyatott farmoknál, házaknál. Van ezeknek valami romantikája, beletartoznak a tájba annyira, hogy az izlandi tévében saját műsor kutatja a múltjukat.

Szintén lenyűgöző helyszín a Snaefellsjoekull nemzeti park, ahol elképesztő szirtekről bámulhatunk a végtelenbe, és gyönyörű kietlen tengerparton sétálgatva taposhatjuk a vulkanikus eredetű fekete fövenyt. A környék olyan fantasztikus, és annyira elzárt mindentől, hogy Búðardalur melletti szállásunkon is térerő nélkül a birkákra ébredtünk és minden hegyoldalban volt egy-egy kisebb vízesés, alatta vízgyűjtővel.

Bíldudalur és a Nyugati-fjordok

A Nyugati-Fjordokban talán az a legjobb, hogy tényleg alig van körülöttetek civilizáció. Csak a természet és az a hatalmas csend, meg olyan végtelen távlatok, hogy felfogni is nehéz. Éppen ezért egyáltalán nem zavaró, hogy az egyes úti célokig nagyon sokat kell autózni, mert mindig van mit nézni. Hófödte tetőkről megy le az ember rázós utakon és ezt ismétli sokszor. Így nagyon jó dolog megpihenni a nagy fjordbejárásban olyan kisvárosokban, mint Bíldudalur, ahol a második szállásunk volt, majd innen tenni még csillagtúrákat.

Mialatt belaktuk Bíldudalurt, ahol egy darab étterem-bolt kombó van, egy kikötő és egy-két kisebb üzem, elautóztunk egy melegvízű forrásig mártózni egyet (kihagyhatatlan dolog Izlandon, ugye) és ámultunk kicsit a Dynjandi vízesésnél.

Megnéztük a híres helyi művész Samúel Jónsson kis "művésztelepét" és furcsa szobrait, kísérteties ködben, no meg sokat időztünk a környező fjordok homokos partjain, melyeknél konkrétan olyan kék a víz, mintha az ember a Karib-tengernél lenne. A mikor pedig éppen megpihentünk tényleg "üdülni" egy kicsit két túra között, csak bámultuk a ház alatti parton fészkelő harlekin kacsákat, meg a fjord elképesztően tiszta, csillogó vizét. Idill a köbön, tényleg.

Lundák és sárga homok

Reykjavíkba visszaindulva előbb a lundák és más tengeri madarak kedvelt fészkelőhelyét és egyben Izland, no meg Európa legnyugatibb pontját kerestük fel. Ez Breiðavíken túl Látrabjarg. Itt megszámlálhatatlan mennyiségű madár időzik költési időszakban, hatalmas is tőlük a hangzavar. No meg az óceán morajlásától. A szirtek 14 kilométeren át húzódnak, és 441 méter magasak is lehetnek. Félelmetes lenézni a mélységbe, tériszonyosoknak tényleg nem ajánlott, de megér egy kis cidrit. Nem véletlen ez a Nyugati-Fjordok leglátogatottabb helyszíne. Idén pont akkor értünk ide, amikor lundák még alig voltak, de szerencsére egy pózolós jószág rendesen megmutatta magát saját bejáratú szikláján.

Nem hagyhattuk ki ugyanakkor a fantasztikus Rauðisandur partot, ahol vörös és sárga színekben pompázik a föveny. Ugyan ide elég ijesztő út vezet le szinte a semmibe, azért be kell vállalni, ha már arra jártok, hiszen ez is egy olyan része Izlandnak, amit nagyjából el sem hisz az ember. 

Ahogy köszöntünk sorban el a fjordoktól, úton útfélen meg kellett még pihenni, mert az ember konkrétan rátenyerel a fényképezőgépre és nem igazán akarja maga mögött hagyni ezt a vidéket. Nehezen is lehet. Én talán még sehol nem éreztem magam ilyen közel a természethez. Mert itthon is van hova kimenni a hegyekbe, de Izlandon más. Nagyobbak a távolságok és sokkal nagyobb a csend. Egy olyan végtelenül nyugtató csend, amire az embernek néha szüksége van.

Aki szeretné megnézni ezt a vidéket, annak azt ajánlom, hogy egy hosszabb izlandi tartózkodásba illessze bele a túrát. Ebben nagy segítséget tud adni a magyar Erlendis Travel csapata, akik személyre szabottan állítják össze az útvonalat és mindenben segítenek.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!

Nyitókép- és zárókép: Bajnóczi Dóra, további képek: Szabó Kata; Szöveg: Szabó Kata