Számtalan kávé és sör melletti tervezgetéssel töltött óra után két héttel ezelőtt végre elindultam a Délkelet-ázsiai körutamon. Két hónap hosszú időnek tűnik, de mégsem az, ha egy olyan területet készülsz felfedezni, ami annyira bővelkedik látnivalókban, mint Ázsia. Egy dologban már a kezdetektől biztos voltam: Kambodzsába el kell jutnom, hogy Angkor Wat többé ne csak egy emlékezetes kép legyen a Világ Száz Csodája oldalairól. De az az igazság, hogy mindegy, mennyit lapozgattad gyerekkorodban a nagy kék könyvet, és képzelted el, hogy majd egyszer majd nekiindulsz a világnak, és szépen sorban mindegyik csodát kipipálod a listádról. Mindegy, hogy hány képet nézegettél indulás előtt arról, hogy milyen amikor a templom tornyai felett felkel a nap, mert semmi nem készít fel igazából a pillanatra, amikor saját szemeddel látod meg Bayon mindent tudó arcait. És az, hogy ehhez a saját erőddel kellett elhajtanod a biciklit – csak még hozzátesz a különleges élményhez.