A Fellinit sokan ismerjük és szeretjük, ahogy jelen formájában a Római partot is a rengeteg kiülős hellyel és az utánozhatatlan hangulattal. Ám az újpesti oldalon eddig nem sok lehetőségünk volt hasonlóan hesszelni...eddig! Mert végre megnyitott a Kabin, aminek ráadásul a Fellinihez is van némi köze.
A Pancs-gasztroplacc egyik nagy előnye, hogy sokféle, a gasztronómiához kötődő workshopnak is otthon ad hétről-hétre. Egy ilyen alkalom keretében leshettünk bele abba, hogyan vezeti be az érdeklődőket Kereki Noémi a durumtészta készítésének rejtelmeibe. Annyit elárulhatok előre, hogy teljes szívvel dolgozik, lelkesedése pedig könnyen átragad mindenkire!
Elég nagy rajongója vagyok a szabadtéri borfesztiváloknak, így már alig vártam, hogy idén is elinduljon a szezon és a Rosalia rózsaszínnel meg buborékokkal borítsa be a Városligetet. Érkeztek a klasszikus rozéikról híres pincészetek, az újoncok, a pezsgők és habzók, no meg a rengeteg koccintás! Körbejártuk (sokszor) és fotókkal is megmutatjuk, milyen volt.
Eddig csak nyáron voltam Izlandon, idén azonban március legelején sikerült megejteni egy túrát - amiben egy olyan szándék is nagy szerepet játszott, hogy végre láthassuk a sarki fényt. Azt kell mondjam, elképesztő szerencsénk volt, mert a jelenség nem rejtőzött felhők mögé, hanem egész utunkat végigkísérte.
A mangalica mindenki kedvenc zsírdisznója: szeretünk megenni a tepertőtől kezdve a szalonnán át a hurkáig, gyakorlatilag mindent, amit készíteni lehet belőle. Ha ebből indulunk ki, akkor ma Magyarországon egy ilyen nemzeti jószágra és az abból készülő zsírközpontú termékekre épülő fesztivált rendezni kész főnyeremény. És tényleg az, mert csak úgy tobzódott a tömeg tizedik alkalommal is a Szabadság téren megrendezett hétvégi Mangalica Fesztiválon.
Egy indiai város asszonyai elefántoknak kötnek pulcsit a szokatlan hideg miatt, mert nem szeretnék, hogy az állatok meghűljenek. Ritkán foglalkozunk a Check-in blogon ilyen témákkal, de a történet olyan kedves és megható volt, no meg olyan jó fotók is készültek mellé, hogy meg kell osztanunk veletek!
A Shetland-szigetek Feröer és a Orkney- szigetek között találhatóak Skóciától északra. A szigetcsoport több, mint száz tagja közül csak 15 lakott, közülük az egyik Foula, amit az Egyesült Királyság legtávolabbi rejtett kincsének is neveznek.
Tavaly egy több napos roadtrip keretében jutottam el az egyik legszebb helyre, ahol eddig jártam: a Jökulsárlón gleccserlagúnához Izlandon. Annyira beleszerettem az országba, hogy idén egy teljes hetet töltöttem ott, hogy újabb részeit fedezhessem fel (és nem utolsó sorban, meglátogassam unokatestvéremet és ottani barátaimat). Jökulsárlón most nem volt tervben, ám mégis úgy alakult, hogy egy rapid túra keretében ismét szerencsém volt megnézni, ráadásul verőfényes napsütésben, 20 fokkal!
Májusban szerencsém volt Nápolyba látogatni pár napra, és ugyan eddig is imádtam Olaszországot, azt hiszem, most sikerült megtalálni itt a kedvenc városomat. Hogy miért? Mert Nápolyban minden megvan, amit kerestem: tenger, szűk utcák, történelem, modernitás és olyan csodás gasztronómia, aminek azóta is csak kutatom a helyettesét itthon. Persze tudom, hogy ettől még nem fogja mindenki feltétlenül szeretni ezt a várost, hiszen rossz a marketingje, de remélem, hogy tudok itt mutatni pár olyan dolgot, melyektől nem csak kedvetek támad odamenni, de a végén még imádni is fogjátok!
A Junibor Borünnepet már harmadik alkalommal rendezték meg augusztus 27. és 30. között a Szent István téren. A rendkívül impozáns helyszín azonban nem jelentette azt, hogy egy földtől elrugaszkodott borfesztiválra érkezett ide a látogató. A Junibor a legközvetlenebb ilyen esemény, amin eddig jártam, mellőz minden modoroskodást, és a szakmai színvonala is teljesen rendben van, sőt. Elmondom, miért ajánlom mindenkinek jövőre is!
Sokfelé, sokszor és sok céllal utaztam már, általában pár havonta egyszerűen muszáj. Bizsergek érte, hogy új helyeket ismerjek meg, és utána feltöltődve folytassam a mindennapokat. De Izlandra korábban soha nem vágytam. Aztán amikor az unokatestvérem, Dóri (aki a blog társszerzője is) kiköltözött, egyre többet mondogatta, hogy látogassam meg. Egymás után töltötte fel a csodás képeket és elkezdett érdekelni az a hely, amiről tulajdonképpen nagyon keveset tudtam. Nem úgy terveztem, hogy egyedül megyek, de évek után először végül így alakult, és aztán ezzel rángatott ki ez a furcsa sziget a komfort zónámból, talán a legjobb pillanatban. A korábbi posztoktól kicsit eltérően így most képekkel teli útinaplóként mesélem el, hogyan van elképesztően erős hatással ez a hely az emberre úgy, hogy meg sem ijed tőle, sőt.
