Számtalan kávé és sör melletti tervezgetéssel töltött óra után két héttel ezelőtt végre elindultam a Délkelet-ázsiai körutamon. Két hónap hosszú időnek tűnik, de mégsem az, ha egy olyan területet készülsz felfedezni, ami annyira bővelkedik látnivalókban, mint Ázsia. Egy dologban már a kezdetektől biztos voltam: Kambodzsába el kell jutnom, hogy Angkor Wat többé ne csak egy emlékezetes kép legyen a Világ Száz Csodája oldalairól. De az az igazság, hogy mindegy, mennyit lapozgattad gyerekkorodban a nagy kék könyvet, és képzelted el, hogy majd egyszer majd nekiindulsz a világnak, és szépen sorban mindegyik csodát kipipálod a listádról. Mindegy, hogy hány képet nézegettél indulás előtt arról, hogy milyen amikor a templom tornyai felett felkel a nap, mert semmi nem készít fel igazából a pillanatra, amikor saját szemeddel látod meg Bayon mindent tudó arcait. És az, hogy ehhez a saját erőddel kellett elhajtanod a biciklit – csak még hozzátesz a különleges élményhez.

Lillafüred szerintem az ország egyik legszebb települése, ami éppen ezért turisztikai szempontból is kiemelkedően fontos. Kiskoromból mindig úgy emlékeztem rá, mint a helyre, ahol az a gyönyörű palota van a tóval és a vízeséssel, és ahol nagyon finom pisztrángot ettünk. Dióhéjban ezzel össze is foglaltam Lillafüred lényegét, bár ennél azért jóval több van benne. Nemrég újra alkalmam volt eljönni ide, hiszen Aggtelekről Pest felé tartva tettünk egy rövidke kitérőt, és újra ámuldozhattam egy kicsit a szépségétől. Mert itt csak pár órát is érdemes eltölteni, és most azt is elmondom, mik férnek ebbe bele, aminek során megismerhetitek Lillafüred történetét is.