Idén már zsinórban harmadszor mentünk vissza Nápolyba, annyira megfogott a város megjelenése és hangulata. Minden alkalommal egyre jobb itt élni pár napig, ami nemcsak azért van, mert elképesztően izgalmas és szép hely, hanem azért is, mert jó a lakói között lenni. Sokat tanultunk már a nápolyiaktól az itt eltöltött idő alatt, ezeket a tapasztalatokat pedig itthon is hasznosítjuk. Ezek közül hoztunk most ötöt, amit mindenkinek érdemes ellesnie tőlük!

Kevesebb idő otthon

Az olaszokra úgy általában jellemző, hogy előszeretettel élik mindennapjaikat a lakásukon kívül, az élet nagy része az utcákon, köztereken, kávézókban, éttermekben, vagy bárokban zajlik. A nápolyiakra ez különösen igaz, amit az itteni klíma is elősegít. Hétvégente lezárják a tengerparti sétányt az autók elől, ahogy más központi utakat is, és átadják a teret a korzózásnak. Ilyenkor a fél város kivonul, és itt éli a társadalmi életét. Hétköznapokon ugyanez történik a fontosabb tereken, szórakozónegyedekben, vagy a kávézók előtt. Az öregek sem ülnek otthon egész nap, megteszik a kötelező köreiket, hogy találkozzanak az ismerőseikkel és megvitassák a mindennapjaikat.

Erős szociális háló

Ennek a nagy utcai életnek az alapja az, hogy a nápolyiak elképesztően sokat beszélgetnek egymással. Kíváncsiak a másik életére, apró dolgaira. Olyan nincs, hogy egy este ne mennének le a térre, a kedvenc kávézójukba, vagy bárjukba, hogy megvitassák, mi történt Antonio bácsival, vagy az ő Gianluca fiával. Ezek fontos dolgok. Fontos a közvetlen érintkezés, az ölelések, az apró kedves gesztusok. Fontos, hogy a bácsik bókoljanak a néniknek, hogy a lányok a fiúkkal robogózzanak, és a srácok minden nap lemenjenek a térre fockázni. Elképesztően erős a szociális háló, van kihez szólni, van kinek szólni, van kinek mesélni. Ez az, ami itthon nagyon tud hiányozni.

A napi rituálék boldogsága

Kell az a reggeli kávé, a terasz alatti bárban; kell a ráfordított idő, hogy az csak a kávéról szóljon. Vagy arról, hogy megkérdezed a pultost (akit ismersz), hogy hogyan telt az előző napja. Akkor is, ha ez csak öt perc. Kell az idő a hentesre, a pékségre, az aperitivóra, a pizza utáni borra. Ezek a rituálék ugyanolyan fontos dolgok, mint a szociális érintkezések, és össze is fonódnak velük. Együtt hozzák létre azt a környezetet, amiben képesek az emberek egymásra és magukra figyelni. Ezért olyan erősek itt a hagyományok, és a nápolyi öntudat.

Kemény munka, édes pihenés

Buta tévhit, hogy a délolaszok lusták, és nem szeretnek dolgozni. Nagyon keményen dolgozak, csak pontosan tudják, mennyi az annyi, és hogyan kell rendesen pihenni. Ott van Fernanda, frittát készít kislánykora óta a spanyol negyedben. Déltől olyan kettőig kinyit, pihen, majd este 7-től 9-ig újra nyitva van. 79 éves, imád dolgozni, de azt is tudja, mikor kell lehűteni az olajat és hagyni a frittát holnapra. Itthon sokszor túlhajszoljuk magunkat, ami nem csak a pihenés, de a munka rovására is megy. Tudni kell semmit sem tenni, képesnek kell lenni a pihenésre.

Étteremkultúra mesterfokon

Nápoly híres pizzériáit és más éttermeit nem csak a turisták töltik meg, nem is nekik készül a pizza. Ez is egy erős tévhit. Itt az a hely fog menni, amit a helyiek elismernek és szeretnek, és ezzel fenntartanak. Mert ők a nagy fogyasztók, ők azok, akik hetente többször lemennek a kedvenc helyükre, akik valóban törzsvendégek. Elképesztő volt látni, hogy a Vanvitellin hogyan telt meg nyitás után percek alatt a trattoria olaszokkal. És élvezik az ételeket, az evést, az ízeket - tudnak enni! Ezzel pedig bőven megfér, hogy a vasárnap szent, akkor otthon eszik a család, és akkor tényleg a turisták töltik meg a pár nyitvatartó pizzériát.

Persze a nápolyiak sem tökéletesek, de minden tökéletlenségükkel mi nagyon tudjuk szeretni őket. Közvetlenek, kedvesek, büszkék, még ha számunkra sokszor kaotikus is, ahogyan élnek. Sok-sok szívvel.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról! 

Fotók: Horpáczi Dávid, Szöveg: Szabó Kata