Nápoly egy fantasztikus város, amit szerencsére egyre többen fedeznek fel maguknak, még, ha az utóbbi években elég rossz is volt a sajtója. Van itt izgalom és szépség bőven, és vannak bizony olyan részek, amiket muszáj bebarangolni, ha arra jártok. Ilyen a spanyol negyed és a szűkebb értelemben vett történelmi belváros, a maga imádnivaló káoszával és apró utcáival. Mert amíg ezeket nem ismeritek, addig Nápoly sem lesz a barátotok igazán!

Tavalyi nápolyi kiruccanásunk után írtam már ide egy hosszabb beszámolót arról, miért is lehet beleszeretni a városba. Most pedig itt az alkalom arra, hogy a számomra legkedvesebb környékekről is részletesen is beszéljek kicsit. Mert nem csak a csodás kilátás, a tengerpart és a Vezúv ejt rabul, hanem az a káosz is, ami egyedülállóvá teszi Nápolyt. Ezt pedig a történelmi városközpontban és a spanyol negyedben lehet megtapasztalni. Olyan környékek ezek, amiket nem fog mindenki szeretni, mert kicsit túlesnek az átlag turisták komfortzónáján. Pedig a maguk nemében fantasztikusak, és ha elsőre nem is gondolnátok, de tényleg a legbarátságosabb helyek közé tartoznak a világon.

A történelmi városközpont

Talán sokan nem is tudták, de Nápolyban van Európa egyik legnagyobb történelmi városközpontja. A szigorúan vett centro storicót még a görögök alapították és az akkori négyszögletes alakú város falai a kapukkal máig fennmaradtak. Ennél azonban nagyobb az a történelmi városrész, ami a Világörökség részét képezi, ebben található a spanyol negyed is. Utóbbi nevéből adódóan az itteni spanyol helyőrséghez köthető. Ezen a városrészen érződik igazán Nápoly változatos múltja és azok a kulturális hatások, melyek miatt az itteniek nem is igazán olaszok, hanem napolitanók, erős helyi öntudattal és sajátos nyelvjárással. 

A történelmi városrészben még olasz mértékkel is elképesztően sok vallási emlék, bazilika, templom, díszes oszlop vagy egyszerű kegyhely található. Lépten-nyomon bele lehet botlani ilyenekbe a legkülönfélébb korokból, miközben olyan utcákon sétálunk, melyek sok száz éve ugyanúgy kanyarognak. Nem utolsó élmény ez sem, de talán még hatásosabb az a forgatag és élet, ami ezeken az utcákon zajlik. Gyerekek fociznak két papruha üzlet mellett, miközben sorokban állnak az éhes emberek a legjobb pizzériák előtt, a nagyik pedig föléd teregetik a tiszta ruhát. Ez a forgatag már a történelmi városközpontban sem rossz, de a spanyol negyedben üt csak igazán.

A spanyol negyed

Ez a rész a Via Toledo oldalán fut fel a dombon, ahol 18 utcát keresztez 12 másik, ezzel pedig szép négyzetrácsot alkotnak a térképen. A majd 1 négyzetkilométeres terület rendkívül sűrűn lakott, olyan tizenhétezren élnek itt. Kifejezetten szegény környék, ahol ugyan rendesen ott van a maffia és a bűnözés, mégsem ez az, aminek a jelenlétét érezi fogja az, aki ide jön. Helyette inkább jó elveszni a sűrűjében, a méterszéles utcákon cikázó robogók mellett egy olyan közegben, ahol a torkodhoz tapad a benzingőz, meg a élet szaga. Itt senki nem zavartatja magát, a turistának kell alkalmazkodnia.

A nápolyiak bevásárolnak az apró üzletek alkotta utcai piacokon, esznek valamit a mini évszázados büfékben, bekapnak egy aperolt két sarokkal odébb, majd az egészet lekísérik egy bivalyerős presszóval. Korzóznak, szocializálódnak, állandóan. És igen, az utcára nyílnak a lakóházak ajtajai, mindenki beköszön a másikhoz, nem titkolják, mi van bent. Bizalom van. Az utca két oldaláról, vagy éppen egyik robogóról a másikra átkiabálva beszélik meg a mindennapokat, vagy kötnek üzletet sebtiben. Lenyűgöző ez a világ, lenyűgözött az életük, még ha fárasztó is figyelni, mert folyamatosan történik valami. És barátsággal történik. Meginvitálnak egy italra, elmondják, hol egyél, kedvet kapsz egy büfés pacalra, és nem félsz attól sem, ha rossz helyen fordultál be és valami sötét sikátorba kerültél.

Mondom, hogy Nápoly barátságos és ezt a részét meg kell tapasztalni, hogy igazán ismerhesse azaki ide utazik. Nem kell tőle félni egyáltalán. Csak nem is kell rá furcsán nézni, mert a nápolyiak nagyon büszkék. Büszkék magukra, a kultúrájukra, a városukra. Még akkor is, ha szeretik összeszemetelni. Az is a része, nézzétek el - mert Nápoly bőven több ennél.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!

Fotó: Horpáczi Dávid; Szöveg: Szabó Kata