A minap fogtam magam és munka után nem haza, hanem a Clark felé vettem az irányt. Tulajdonképpen csak a Lánchídon akartam átsétálni, mert olyan szép volt az idő, de végül már azon kaptam magam, hogy a várnak felfelé kapaszkodom olyan utakon, ahol még nem is jártam. De miért nem? Miért nem szakítunk több időt arra, hogy egy kicsit rácsodálkozzunk a saját környezetünkre? Higgyétek el, érdemes néha turistának lenni a saját városotokban, ráadásul nem is olyan nehéz.
Mindössze egy óra volt az egész, de Budapest látványa a várból úgy feltöltött, hogy rendszeresíteni akarom ezeket a 'kiruccanásokat'. Minden nap látom ezt a város, hiszen benne élek, de csak elsétálok mellette. Használom. Persze, ha az ember nem szakad ki a környezetéből és nincsen vele az utazás izgalma, nehezen veszi rá magát arra, hogy úgy tekintsen a megszokott utcákra, ahogyan az a turista, aki először jár ott. Pedig azt az izgalmat, amit a turista érez, amikor felfedez valamit, könnyen el lehet érni úgy is, ha otthon vagy. Csak kicsit máshogy kell hozzáállni a dolgokhoz. Egy picit csak magára a helyre és nem a funkciójára kell fókuszálni, aztán pedig hagyni kell, hogy megmutassa magát. Ezt csináltam most én is a várral és az oda vezető úttal. Végre nem csak elhaladtam mellette, hanem szét is néztem.
Nyilván imádok mindenfelé utazni, ezért is írok egy ilyen témájú blogot, és sokan vagyunk így ezzel, de közben simán elfelejtjük csodálni azt a helyet, ahol élünk. Én is folyamatosan elfelejtem. Azzal, hogy végre jó értelemben vett turistalátványosságként tekintünk a részleteire, nem csak az utazás élményéből kapunk meg egy kicsit, de még meg is ismerjük rendesen a környezetünk értékes helyszíneit. Szóval két legyet ütünk egy csapásra. Hiszen egy-egy sajátos felfedezőtúra nem csak, hogy rengeteg új információt ad, hanem tulajdonképpen ingyen tölt fel egy pillanatra úgy, mint az a városlátogatás, amit a legutóbbi fapados-akción kinézett az ember.
Az már megvan, miért éri meg bevezetni a 'mindennapi turizmust' az életünkbe. De mégis kinek van erre ideje és hogyan lehet értelmesen megvalósítani? Ki lehet találni az úti célokat spontán is. Például engem az motivált, hogy egy barátom arról tett fel képet Instagramra, hogy éppen a várban van. Eszembe jutott, milyen régen jártam ott, és mivel időben végeztem a munkahelyemen, ami elérhető távolságban van tőle, fogtam magam és felkúsztam. Bármilyen rövid idő elég egy ilyen kiránduláson ahhoz, hogy jól érezze tőle magát az ember. Így azt mondom, ha van egy szabad órája valakinek és ihlete ahhoz, mit nézne meg, tegye azonnal! Nem kell mindig a bevált útvonalon járni, tökjó dolog letérni róla egy-egy érdekesség kedvéért. Ez pedig azért egy normál hétköznapba is beleférhet.
Persze előre tervezni is lehet, akár egész városnéző túrákat, amikor mondjuk nem a hetes ablakából nézi az ember a Gellért-hegyet, hanem végre fel is mászik rá, vagy bevásárlás helyett inkább élvezi egy kicsit a Vásárcsarnok nagyszerűségét. Tökéletesen beillik ez egy hétvégi programnak, de egy munkanap végére is ki lehet találni bármit, csak az ötleteken múlik minden.
Olyan evidensnek tűnik, hogy megnézem mi van körülöttem, de ez mégsem megy így. Még annak sem feltétlen, aki a melója miatt egész nap a városban rohangál. Éppen ezért a blog következő posztjaival is megpróbálok majd mindenki egyre jobban ösztönözni arra, hogy turistáskodjon egy kicsit otthon!
