Elég nagy rajongója vagyok a szabadtéri borfesztiváloknak, így már alig vártam, hogy idén is elinduljon a szezon és a Rosalia rózsaszínnel meg buborékokkal borítsa be a Városligetet. Érkeztek a klasszikus rozéikról híres pincészetek, az újoncok, a pezsgők és habzók, no meg a rengeteg koccintás! Körbejártuk (sokszor) és fotókkal is megmutatjuk, milyen volt.
A Városligetben borfesztivált rendezni nem bukott ötlet, mert a tavaszra kizöldült terület elég jó környezetet tud adni egy olyan friss szezonnyitó rendezvénynek, mint a Rosalia. A látogató csak átsétál a Vajdahunyadon, és már ott is van a Liget fái alatt húzódó ösvényeken és réteken, ahová a hétvégére borászatok költöztek. Ettől pedig egészen könnyű még Budapestből is kiszakadni arra a pár órára, amit az ember eltölt ott. Mert simán el lehetett lézengeni akár órákat is, hiszen volt, ami lefoglalt és volt mit kóstolni. Az okosok piknikező pléddel is készültek, nem véletlenül.
A Rosalia hozta most is a jól ismert borászatokat a már inkább kommersztől kezdve, a nagy klasszik neveken át az egészen aprókig. Előbbiből még erősebb szűrés kellene, hogy azt a faktort végre elhagyjuk, mi pedig az utóbbi kettőt kerestük és rendesen el is vesztünk a Gere Frici decikben, no meg Dúzsi Tomi díjnyertes kékfrankos rozéjában. Mondjuk, nehéz bármelyiket kihagyni.
Persze volt, ahol válogatottan kínálták a tételeket és a borok vagy pezsgők mellett természetesen pálinkát is lehetett vételezni mindenféle ciderekkel egyetemben. Annak kellett csak csalódnia, aki sörre vágyott volna, de az mondjuk ne is ide induljon ugye, ha a szomját oltaná.
És, ha már Liget, akkor alap, hogy rengeteg négylábú vendéget is vártak: a kutyák saját kis frissítőállomást kaptak és fontos szereplőivé váltak a kortyolgatások közötti szüneteknek. Ami pedig meglepett, hogy még az esti koncerteket is jól találták ki, nem voltak kínosan oda nem illő fellépők. Ebben a nagy kerek jóságban egyedül az ételválaszték lehetett volna egy picit nagyobb. Jóval többféle, gyorsan feltöltő falatkát elbírna egy ilyen rendezvény, mert a rozé nem mindig igényli a nehéz tócsnit. Nem is akarod ilyenekkel elnyomni az élményt. Főleg, ha az az élmény elég jó és vigyorogva trolizol tőle haza.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!
Fotó: Horpáczi Dávid; Szöveg: Szabó Kata
