Gyerekkorom óta gyakran járok a Mátrába, a hazai hegységek közül ez az, amit a legjobban ismerek. Kiskoromban a családdal leginkább a népszerű Mátrafüred-Kékestető vonalon mozogtunk, és a Mátra belső részei felé ritkábban vitt az út. Tavaly azonban egy random utazás során beleszerettem a Kékes utáni részekbe, és azóta nem is nagyon tudok elszakadni onnan. Érdemes eljönni a világ itthoni végére, mert ez a csend és az erdő birodalma, ami legalább olyan izgalmas, mint a turistacsalogató külső Mátra!

Mátraszentistván és környéke

Mátraszentistván és környéke korábban nem igazán szerepelt nálam a nagy álom-úticélok között, pedig édesanyám mesélt róla sokat. Apámmal nagyon szerettek arra kirándulni. Aztán tavaly megértettem, miért. Erre már ritkásabban vannak a települések és kevesebben is lakják őket, a turisták és túrázók is megfogyatkoznak, és sokkal többször tud egyedül lenni az ember a természettel, mint ott, ahol a nagyvárosok csak egy köpésre vannak. Nem azt mondom, hogy a Mátrafüred-Kékestető-Parád háromszög nem gyönyörű, mert az, hogy is ne lenne! A belső Mátra viszont nyugodtabb, még lassabb, így ha igazán ki akartok szakadni a hétköznapokból és a városból pár napra, ide érdemes elbújni.

Ezen a vidéken csak egy-egy boltot találni elvétve (azt is inkább a Galyatetőhöz hasonló központokban), az éttermek (ha vannak) inkább csak hétvégente (vagy a síszezonban) tartanak nyitva, amikor pedig beesteledik, olyan szinten nincsen közvilágítás, hogy ott maradtok a csillagokkal, a denevérekkel, a baglyokkal, meg az arra kóborló őzekkel, rókákkal, vaddisznókkal, szarvasokkal - meg az erdő többi lakójával. Mátraszentistván különösen jó ebből a szempontból, annyira kevesen lakják és úgy körbeveszi az erdő. Ha a szomszédos Mátraszentlászóval és Szentimrével együtt besétáljátok, egy nap alatt ismertek is majd itt minden fát, és tudni fogjátok, hol terem jó alma. Kedves kis települések, kedves lakókkal és sok-sok megújuló, egészen új és épülő házzal. Egyre többen jönnek rá milyen jó is itt kikapcsolni, de szerencsére még nincsenek túl sokan.

Túraútvonalak

Persze nem csak Szentistvánon kell maradni a nyugiban, induljatok el kirándulni is! Vannak kisebb túrák a települések körül, például a Vöröskői kilátóhoz, de hosszabbak is indulnak Galyatető, Mátraalmás vagy éppen Bagolyirtás felé. Mi tavaly és idén is a galyatetői útvonalat jártuk be. Odafele a Kéktúra vonalán mentünk, érintve Piszkéstetőt és a csillagvizsgálót. Ez egy könnyű, bogarászással együtt is maximum 2 órás út, kevés emelkedővel, leginkább cserjéseken át haladva. Onnantól igazán szép, ahogy felértek a csillagvizsgálóhoz, és az erdőben mentek tovább. Galyatetőn érdemes megpihenni egy kicsit, szétnézni, felmenni a felújított kilátóba, ami szálláshely is már egyben. Innen szép időben belátható az egész Mátra.

Visszafelé a sárga jelzést ajánljuk, ami ugyan nem egy kényelmes túraútvonal és eléggé elhagyatott is, de az egyik legszebb, ami a hegységben található. Egy gyönyörű völgy mellett halad el, ahol egy kis szerencsével őzeket is látni, majd a legsötétebb erdőn vezet át. Itt elképesztő csend van, emberrel nem találkozni. Mivel nem sokan használják, jócskán benőtte a növényzet, teli van gallyakkal, és csalánnal. De ez bőven kibírható az élményért.

Szarvasbőgés

Idén olyan szerencsénk volt a szeptember végi úttal, hogy még elkaptuk a vénasszonyok nyarának utolsó meleg napjait, és belecsöppentük a szarvasbőgés kezdetébe. Utóbbihoz most volt először szerencsém, a lehető legjobb helyen. A Mátraszentistván-Szentimre-Szentlászló háromszög ugyanis tökéletes a jelenség megfigyelésére, ajánlják is azoknak, akik például kifejezetten erre lennének kíváncsiak. A völgy és a csönd felerősíti a hangokat, és a szarvasok gyakran a falvak utcáin sétálva üzennek egymásnak. Ritkán mondok ilyet, de kifejezetten misztikus és megindító az egész, hajnalokig lehet hallgatni.

Mátraszentistvánon mindkét alkalommal a Montem vendégházban szálltunk meg, amit bátran ajánlunk mindenkinek. A település szélén van, utána már csak az erdő, fantasztikus a megjelenése és a személyzete is. A szobák ablakai a sípálya felé néznek nagyszerű klátással, nehéz jobbat itt elképzelni.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról! 

Fotók: Horpáczi Dávid, Szöveg: Szabó Kata