Budapest környékén szerencsére sokféle lehetőségünk van hétvégente kicsit kimozdulni a természetbe. Persze a legtöbben inkább nyugis, sétálós kirándulásokra vállalkoznak, jól bevált és kitapasztalt terepen, de vannak olyan látványosságok, amikért érdemes egy kicsit jobban aktivizálni magunkat. Az az egynapos (vagyis inkáb egy-délutános, szóval nem kell megijedni) túra, amit most ajánlani fogok nektek, éppen ilyen, hiszen Dömösről megyünk fel a Vadálló-kövekhez, majd a Prédikálószékhez, ahonnan elképesztő panorámában lehet gyönyörködni. Megnő a pulzusszám jócskán, de megéri!
A Vadálló-kövek Dömös külterületén található, így innen érdemes elindulni. A község Budapestről nagyon könnyen és kényelmesen megközelíthető, a tömegközlekedés is teljesen élhető oda meg vissza, sok buszjárat van egész nap. Ráadásul Dömös elképesztően kedves és szép kis falu, ahol a kirándulás előtt és után érdemes pihegni egyet néhány hatalmas gesztenyefa árnyékában (mert azokból van itt rengeteg).
A faluban a Király-kúti utca felé kell venni az irányt, itt van ugyanis a kiindulópont, ahonnan egy darabig együtt futnak a különböző túraútvonalak jelzései. A faluból kiérve a patak mentén haladhatunk, ami gyönyörű környezetet ad, és nagyon könnyen "összefuthatunk" foltos szalamandrákkal is, amik az út menti fal mélyedéseiben, a fák gyökerei alatt szeretnek pihenni. Az állatokat érdemes megfigyelni, de óvatosan kell bánni velük és más itteni élőlényekkel és különleges növényekkel is, hiszen a terület a Duna-Ipoly Nemzeti Park fokozottan védett része.
A Szentfa-kápolna után ágazik le a piros háromszöggel jelzett útvonal, ami már a Vadálló-kövekhez, onnan tovább pedig a Prédikálószékhez vezet. Egészen eddig kellemesen, nézelődve sétágathatott az ember, innentől viszont intenzívebb lesz a menet felfelé a kaptatón. Emiatt hasznos kifejezetten túracipőben nekivágni a terepnek, bár egy recésebb, hajlékony talpú sportcipőben is túlélhető a dolog. A túrabot pedig baromi jól jön a meredek és kőtörmeléktől csúszós emelkedőkön.
Igazán nem szégyen az első kilátóponthoz felérve kicsit kifulladni, hiszen a Vadálló-kövek sziklaalakzatait a 20. század elején még a hazai hegymászók használták gyakorlóterepnek. Ezek a különleges képződmények vulkáni törmelékes kőzetből állnak, amit a különböző eróziós hatások formáltak egyedi alakzatokká. Annyira egyediekké, hogy neveket is kaptak, mint Nagytuskó, Széles-torony, Bunkó, Függőkő, Felkiáltó jel vagy Árpád trónja. Itt nem kell sajnálni az időt a nézelődésre, hiszen a látvány nagyszerű a Rám-heggyel és Dobogókővel. Érdemes kiülni a sziklák tetejére, és belebámulni a tájba. Innen már nincsen messze a Prédikálószék, és lehet választani egy erdei út vagy a sziklákon keresztülfutó ösvény között. Mindkettő meredek, de az erdei egy egészen kicsit könnyebb.
Arra senki ne számítson, hogy amikor elér a Prédikálószékhez, nem lesz ott egy lélek sem. Itt ugyanis, pláne, ha jó időben megyünk, mindig sokan vannak, akik éppen megérkeztek a céljukhoz. De el kell ezt nézni nekik, hiszen a panoráma megmagyarázza a helyszín népszerűségét. Innen ugyanis belátható a teljes Dunakanyar Zebegénnyel, Dömössel, Nagymarossal, de még akár a Szentendrei-szigetig is ellátni. Maga a Prédikálószék egy hatalmas andezit szikla, ami 639 méteres magasságával a környező hegycsoport legnagyobbja.
Innen másfelé is továb lehet indulni, csak figyelni kell a jelzéseket, de mi visszafé, nagyjából azonos vonalon mentünk végig, hiszen a Vadálló-köveket jó újra látni. A táv normál tempóban, bámészkodással odafele nagyjából másfél óra, vissza valamivel kevesebb. Nézzétek meg, járjátok végig, érdemes kellemesen elfáradni miatta egy kicsit!