Egyetlen napra leugrani Észak-Olaszországba egy kis tengerpartért...elsőre eléggé képtelen ötletnek tűnt. De amikor ott ért minket a reggel Gradóban egy kávé mellett, már egyáltalán nem tartottam hülyeségnek a dolgot. Ráadásul nagyjából egy fél nap elég is arra, hogy a 8 ezres város megmutassa magát az utazónak, aki hajlamos lesz hazafelé azon filózni, mikor is jön legközelebb. Képekkel mesélek erről a kedves, karakteres és egyáltalán nem unalmas, ugyanakkor nagybetűs üdülővárosról.

Hogy könnyebb legyen elhelyezni: Grado Olaszország észak-keleti csücskében fekszik a Trieszti-öbölben, az Adria partján, közel a szlovén határhoz. Tulajdonképpen egy szigetváros, ahová gátakon át lehet bejutni és lagúnák veszik körül. Utóbbiak miatt sokszor kis Velencének is hívják. A partjainál magas a tengervíz sótartalma, de jódban és ásványi anyagokban sincs hiány, melyekben a partot borító homok is bővelkedik. Emiatt a 19. század óta közkedvelt fürdőhely és klimatikus gyógyhely is, ahol a tenger mellett a termálfürdők is nagy vonzerőt jelentenek.

Gradónak 20 kilométeres homokfövenyes tengerpartja van égszínkék, minősítetten tiszta vízzel, ami lassan mélyül, így mindenkinek megfelel: még a víztől kicsit tartók is el tudnak benne pancsolni, aki pedig úszna egyet, bentebb lebeg egy kicsit. Hatalmas szabadstrand és fizetős verzió is várja a látogatókat (a napernyő és nyugágybérlések miatt mindkettőre szánni kell fejenként olyan 10-15 eurót), a helyiek pedig ott napoznak meg fürdenek, ahol épp éri őket a helyzet. A strandok tökéletesen felszereltek, sok öltöző, tusoló és bár várja a napozni vágyókat.

Nyilván a tengerpartozás a város legnagyobb turistacsalogató ereje, és erre is építették ki a nagy részét. Belvárosának jelentős területén szállodák, panziók és apartmanházak találhatóak, a szezonban fel is duzzad emiatt a lakosság akár 25 ezer főre is a turistáknak köszönhetően. Nekik épültek a bevásárlóutcák és miattuk árulnak éjszaka csipogós játékkutyákat minden sarkon. Főként osztrákok és németek kedvelik, jönnek a nyugdíjas körutazók és a hétvégét a kabrióban itt csapató milliomosok is - elég vegyes a közönség.

Ugyanakkor Grado nagy előnye, hogy nem üres üdülőváros, ahol csak strandolni lehet, hanem egy kétezer éves történelme, meg egy gyönyörű óvárosa is, ami az ötödik század óta létezik. Nem nagy az egész, de teli van izgalmas zugokkal, meg eldugott éttermekkel, vagy templomokkal minden második téren. Ilyen szépen rendben tartott óvárost ritkán látni, szóval mindenképp érdemes alaposan bejárni.

Ami pedig még az óváros mellett megadja Grado karakterét, az a sok kikötő a lagúnák mentén, melyek közül a legjobb talán a halászkikötő, ahol bele lehet kukkantani kis szerencsével az aznapi fogásba is. Amit mondjuk Grado legtöbb éttermében jó eséllyel meg is kóstolhatunk. Itt is érvényes egyébként az örök szabály, hogy a turistáknak szánt fő utcáktól eggyel beljebb keressük az igazán jó helyeket. Vegyes olasz kínálatra kell számítani, attól függ, honnan jött a szakács. Minden finom, de olyan egyénisége az ételnek, mint mondjuk Nápolyban vagy Rómában, nincs. Annál inkább van viszont személyisége a kis kávézó-kocsmáknak, melyekben a helyiek múlatják az időt itallal, akár már szombat reggel. A mi kedvencünk a Enoteca Da Pino lett, bármikor visszamennénk az Aperolért és az olasz kiszolgálásért.

Láthatóan van itt mit csinálni és olyan 12 óra nem is elég mindenre, hiszen lehet kirándulni innen környező szigetekre vagy Aquileiába és meg kell nézni a Pineta negyedet is a kempingekkel, magánpartokkal. Grado megér egy rapid túrát nyolc óra utazással oda és nyolccal vissza, de valószínűleg bőven megér hosszabb időt is. Pláne, mert nem egy olyan ipari turistaváros, melyekből van a környéken épp elég.

Szöveg: Szabó Kata; Fotók: Horpáczi Dávid

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!