Amikor azt mondtam, hogy Nápoly azért is szuper úti cél, mert nagyon jó kiindulóhely izgalmas kirándulásokhoz, nem hazudtam: Sorrento ugyanis a legjobb példa rá. A kis tengerparti város alig több, mint egy órára fekszik Nápoly zajától, ahol akár egy napra is egy egészen új világba csöppenhet az ember az Amalfi part kapujában.

Nápolyba készülve a kötelező tervek között szerepelt az, hogy Sorrentót is felkeressük. Az Amalfi part ugyanis nem fért volna bele az időnkbe, viszont ez a város a kikötőjével és a kilátásával képes egy kis ízelítőt adni belőle. A Nápolyi-öböl délkeleti részén fekszik nagyszerű helyen, hiszen nagyon közel van a pizza fővárosához, ugyanakkor az Amalfi part ismert helyszíneire, Caprira vagy Ischiára is könnyű eljutni innen. Sorrento Nápolyból megközelíthető autóval, hajóval és az itt végállomásozó Circumvesuviana vonatokkal. Utóbbi nagyon olcsó, félóránként indul a Porta Nolanatól a Stazione Centralén át és 1 óra 10 perc alatt ott is van. Arra kell készülni, hogy rengetegen akarnak vele utazni, főleg a főszezonban. Viszont már a Sorrentóba vezető út is nagyon szép, úgyhogy érdemes bámészkodni - mintha itthon repesztenénk a HÉV-vel, csak éppen a tenger mellett.

A városba érve egyből feltűnik, hogy Nápolyhoz képest ez igazi üdülőparadicsom. Azonnal megjelennek a nyugdíjas német turistacsoportok, a buszos kirándulók és a több hetet is hesszelő nápolyi városlakók is. Éppen ezért a szirt tetején lévő szűk utcás óvárosi rész és környéke erre is rendezkedett be: egymást érik a szuvenírboltok, az éttermek és a luxusüzletek, bankok. Sorrento ugyanis akármilyen kicsi, gazdag tengerparti város, ami nem csak a pénzes turistákat szereti, de lakói is jól megélnek belőlük.

Az előbbi városrészen viszont gyorsan át lehet sétálni és a hosszú lépcsőkön hamar le is jutunk a tengerpartra és a kikötőkbe, ami elképesztő. Mindenképpen érdemes megállni a kiszögelléseknél, mikor lefelé halad az ember, mert a partvidék látványával nem lehet betelni. Lent először a nagy hajókikötőbe lehet lejutni onnan felfele indulva pedig apró fizetős és szabad strandokon haladhatunk keresztül. Ha olyan az idő, ne hagyja senki otthon a fürdőruháját, mert később bánni fogja!

A szirtre újra felkapaszkodva lehet ismét bámészkodni a kilátásban, sőt, kell is! Hogy aztán zegzugos utakon ismét leereszkedve megérkezzünk Sorrento legizgalmasabb részébe: a Marina Grandéra. Ez a régi halászkikötő, ahol folyamatosan zajlik az élet. A kikötőt környező házakban ma is halászok laknak, minden teli van a hálóikkal és a rengeteg friss fogással. Itt is van ugyan, ami csalogatja a turistát, de már sokkal barátságosabb, mint fenti óváros és a helyiek dominálnak benne. Az itteni éttermekben az aznap kifogott halat szolgálják fel, a srácok pedig a parton fociznak mezítláb.

A Marina Grandén és felette, körülötte sétálva sokáig el lehet időzni, keresve a rengeteg helyi templom egyikét, a kis ösvényeken pedig nagyon jó elveszni. Minden kertbe bekukucskálva újabb és újabb hatalmas citromfák nőnek, a házszámokra pedig figyeljetek, mindegyik egyedi, zománcozott darab! Észre se veszi az ember és eltelik itt az idő, és ugyan az óváros is szép, ez a rész sokkal többet ér annál.

Amikor a nap végén felültünk a vonatra, teli voltunk élménnyel, no meg napsütéssel és még simán belefért Nápolyban egy kis éjszaka. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a kirándulást - vagy akár egy teljes nyaralást is Sorrentóban és környékén!

Fotók: Horpáczi Dávid