El tudjátok képzelni, milyen lenne, ha Budapesten is úgy készülne a pizza kemencében a ház udvarán, ahogy az akár Nápolyban is előfordulhat? Nem kell álmodozni, mert október utolsó hétvégéjén bele lehet kóstolni kicsit a délolasz élet, vagy inkább ételérzésbe az Impostorban - hála a Pizzamanufaktúra és a Digó csapatának.
Mióta tavasszal végigettük Nápolyt, no meg a pizzáit, keressük Pesten a hasonló ízeket - amiket azért itt-ott meg lehet találni. Egy ideje már a nápolyi pizza imádóinak menedéke például az Igen, köszönhetően hozzáállásának és kemencéjének, de a tapasztalat azt mutatja, hogy máshol is fellelni hasonló stílusban készülő pizzákat. Csak nagyon kell kutatni.
De miről is beszélünk, amikor azt mondjuk "nápolyi pizza"? A nápolyi pizza minden pizzák alapja, vékony tésztájú, vastagabb szélű, pehelykönnyű darab, mely nincsen túltolva feltéttel és pillanatok alatt készül egyedi kemencékben. Tésztáját kézzel (esetleg lassan géppel) nyújtják 20 percig és nincs benne más, mint nullás vagy 00-ás liszt, víz, természetes élesztő és tengeri só. A 3 milliméternél nem vastagabb tésztát 60-90-120 másodpercig sütik 485 fokos tölgyfával felfűtött nápolyi kemencében, a kövön. Hivatalosan 3 változata létezik, a legegyszerűbb marinara, a margherita és a margherita extra. Ízvilágának alapja a San Marzano paradicsom, de nyilván Nápolyban is készül más feltétekkel, ami az igazán fontos és megkülönböztető jegy benne, az a tészta és a stílus.
Október 28. és 30. között, 12:00-tól 24:00-ig most egy kis ideig új Mekkába zarándokolhatnak a rajongók, hiszen az Impostor udvarán rendezkedett be kemencéjével a Pizzamanufaktúra és a Digó csapata, hogy elhozza Nápolyt a hűvös Budapestre. Már alig vártuk a pop-up nyitását, és szerencsére nem kellett csalódnunk. Eleve az elhelyezés üdítő, hiszen bevállalták - elég menő díszletként - a hátsóudvart az ex MTV-székház mögött, ami ad egy hangulatot az egésznek. Az ódon falak között pedig ott izzik a 485 fokos nápolyi kemence.
A másik előny a közvetlenség és az egyszerűség, amit szintén sikerült átmenteni a nápolyi hozzáállásból. Odamész, kéred, sütik, eszel, boldog vagy. Nem kell flancolni. Háromféle pizza közül választhat a vendég, közülük nyilván kettő klasszikus: van marinara és margherita (akár plusz rukkolával, kolbásszal). Aki pedig világosan szereti, az viheti a biancát. A pizza 60-90 másodperc alatt megvan, ahogyan azt kell, sokat várni nem fog senki, ha pedig mégis megülnétek addig, el lehet fogyasztani pár italt az Impostorban.
Aki nem bír a pizzájával, vagy otthonra is átmentene egy adagot, kérheti dobozzal elvitelre, ugyanakkor akik beleszeretnek az ízekbe és nagyfogyasztókká válnak a hétvégén, kártyára gyűjthetik a pecséteket. Négy pizza után ugyanis az ötödik ajándék. Tiszta hasznon.
Az íz tökéletes, a tészta lágy, mégis határozott, minden egyben van. Félbehajtottuk, mint az olaszok, és hangos 'mmmmmm' közepette fogyasztottuk. Ugyan nem VERA minősített nápolyi, de csak olyan pizza, amit nagyon jólesik enni. Szóval: egyétek, amíg lehet! Mert ugyan ez is egy ékes bizonyítéka annak, hogy csak kezd menő lenni itthon a rendes pizza, azért nagyon sok helyen kapni a fővárosban rémes dolgokat, amiket csak pizzának csúfolnak. Az ilyen pop-up jóságok pedig mindig eszünkbe juttatják, hogy milyen izgalmas hely tud lenni Budapest, ha akar.
Facebook event itt, Digó és Pizzamanufaktúra oldalak pedig itt, más infó nem is kell, csak két láb, ami odavisz. Sietni pedig nem árt, mert pénteken estére elfogyasztotta a közönség az előkészített tésztát (szombatra viszont ha minden igaz, extra adaggal készülnek).
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!
Fotók: Horpáczi Dávid | Szöveg: Szabó Kata
