A mangalica mindenki kedvenc zsírdisznója: szeretünk megenni a tepertőtől kezdve a szalonnán át a hurkáig, gyakorlatilag mindent, amit készíteni lehet belőle. Ha ebből indulunk ki, akkor ma Magyarországon egy ilyen nemzeti jószágra és az abból készülő zsírközpontú termékekre épülő fesztivált rendezni kész főnyeremény. És tényleg az, mert csak úgy tobzódott a tömeg tizedik alkalommal is a Szabadság téren megrendezett hétvégi Mangalica Fesztiválon.
A Mangalica Fesztivál egyébként nagyon szép célja az, hogy a látogatók közvetlenül találkozhassanak az őstermelőkkel, tenyésztőkkel és nagyrészt tényleg azoktól vehessék meg a híres disznóból készült finomságokat, akik készítették őket. A fesztivál elején 'kiállított' kedves csupa szőr malackák feldolgozásának gyakorlatilag minden végtermékét meg lehet kóstolni és vásárolni - így aki azért jön, hogy szőröstül-bőröstül megismerje ezt a háziállatot, az jó helyen jár. Ha minden igaz, itt kizárólag a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete által ellenőrzött állományból kikerülő termékeket kap a vevő, a szakmai felügyeletet az egyesület biztosítja.
A cél jól hangzik, és és még ad is egy olyan jó érzést, hogy itt nem vehetünk hamis mangalicát (amit azért simán rásóznak a vevőre bármilyen vásáron), de nem garancia a minőségre, a jó ízre és a kedvező árra sem. Mindegyikből bőven találni itt olyat, ami súrolja a tűréshatárt, ezért mielőtt az ember elbódul a kolbászszagtól, inkább kóstolja meg, amit venni akar. Mert kóstolni azt lehet bőségesen!
Aki pedig enne is amellett, hogy jól betáraz mangalicazsírból, megteheti elég menő street food egységekben, amik az esemény idejére kifejezetten a mangalicára specializálták magukat. Külön öröm volt az Anyukám Mondta étterem mangalicás szendvicse vagy a Mangalica és Társai grillezett hot-dogja.
Ugyanakkor baromi elszomorító látni, hogy elvileg a minőségi és eredeti mangalicás dolgokat hirdető fesztiválon is ugyanúgy megjelenik a karácsonyi vásárokból jól ismert nagyüzemi rémület konyha, ami valószínűleg az adventről megmaradt olajjal dolgozik literszámra és emberi fogyasztásra alkalmatlan, szörnyszülött szeméttel célozza meg az erre fogékony vásárlókat és a jóhiszemű turistákat.
A mangalicától kicsit elvonatkoztatva persze bőven van mivel leöblíteni a falatokat, magyarok vagyunk, így disznótorozunk...vagy mi. Ugyanakkor ott a csomó kísérő bódé a vásárfiával, amiből a mézes, pékárus, szószos és fűszeres dolgok még teljesen passzolnak is. Ellenben a klasszikus levendulaszappan, a nem kicsit divatjamúlt irhabunda, a cserépvirág vagy a kamu egyiptomi szobrok kevésbé illenek a rendezvény miliőjébe.
Vurstli van persze, erre visz a szükség. És az utóbbi a bajom igazán ezzel a fesztivállal, hogy ki lehetne emelni a vurstli szintről, mert a mangalica, mint jószág és mint alapanyag is alkalmas rá, és meg is érdemli, de csak nem sikerül. Talán azért, mert a közönségnek ez kell (és ez azért benne van bőven). Azért remélem, hogy egyszer - talán jövőre - még sokkal jobban a mangalicáról fog szólni az esemény, mert akkor sokkal jobban lehetne szeretni.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!
Szöveg: Szabó Kata; Fotók: Horpáczi Dávid