Amikor a Comói-tó kerül szóba, sokaknak nem feltétlenül Como városa jut eszükbe, mint úticél, hanem inkább más, ismert tó környéki látványosságok. Como úgy érzem, hogy kicsit el van hanyagolva, pedig érdemes rá odafigyelni: mert élhető, kedves, közvetlen és nem utolsó sorban, de gyönyörű. Legutóbb egy napot időztünk itt, most pedig ezt négyre bővítettük, de két hetet is képesek lennénk maradni.

Még 2015-ben, egy milánói kiruccanás alkalmával ejtettük útba Comót is, hiszen az nagyon könnyen és gyorsan megközelíthető a divatvilág helyi fővárosából. Akkor annyira beleszerettünk, hogy elterveztük: visszatérünk még úgy, hogy már itt is szálljunk meg. Erre végül most lett alkalom, a május eleje pedig nagyszerű időzítésnek bizonyult. Hétvégén ugyanis már zsizseg a város a turistáktól, de a többi nap elképesztő nyugalom van. Az időjárás pedig tökéletes, hiszen már rengeteg a napsütés, kellemesen lehet akár túrázgatni is, az ilyenkor gyakrabban előforduló záporok pedig teljesen túlélhetők. Szállást könnyű volt még foglalni szezonon kívül, válogatni lehet ebben az időszakban az ajánlatok között.

Hajnali járattal repültünk, pár óra erejéig azért beköszöntünk Milánóba is, mert szeretjük a város hangulatát, majd a többi napot már Comóban és környékén töltöttük. Volt tehát idő megtapasztalni a várost, és bizton állíthatom: még jobban belezúgtunk.

Miért lehet ezt a várost ennyire szeretni?

Comóban talán az a legjobb, hogy bár minden adottsága megvan hozzá, mégsem lett belőle kifejezetten csak a turistákra koncentráló üdülőközpont. Van ugyan egy kedves üdülőváros jellege, főleg, amikor a parton járunk, de inkább egy igazán élhető városról van szó, amit a lakói is imádnak. A kulcs az lehet, hogy a helyek aktívan kihasználják a tó adta lehetőségeket, az életük része a környezete, az itt húzódó parkoktól kezdve a sétarepülőzésen át a csónakázásig.

A comóiak - ahogyan az olaszok máshol is - szívesen korzóznak a városban, nagyokat beszélgetnek és proseccóznak, egyszóval aktív szociális életet élnek. Elég csak bevenni magunkat az egyik szimpatikus bárba (nálunk a Bar Lario lett a törzshely), hogy átvegyük a ritmusukat, ami még Észak-Olaszországban is kellemesen belassult, még ha nem is annyira szétszórt, mint délen. Comóban könnyű vegyülni, könnyű jól érezni magunkat. Itt nem az a luxus, amit sokan hisznek - miszerint a városban minden nagyon exkluzív és nagyon drága. Persze van az is, ha olyanok az igények. De inkább az édes semmittevés válik itt olyan luxussá, amiért fizetni sem kell.

Ha pedig ez nem lenne elég, azért lehet itt mást is csinálni!

Nagy séták és hosszú italok

A városban persze vannak alapvető látnivalók, amit a korább bejegyzésben már említettem, de a legjobb mégis az, ha csak úgy elindulunk sétálni benne. No meg körülötte! A Comóból induló, a tó körül futó útvonalak ugyanis lenyűgözők. Így látni, hogy bizony van a part mellett nyilvános uszoda, több park, sétány és sok-sok apró csónakbeálló, ami mind a vízhez legközelebb épült villákhoz tartozik. Induljunk bármerre is, a táj mindig más arcát mutatja. Emiatt történt, hogy véletlen már egy másik városban kötöttünk ki egyik utunk során. Tavernola felé különösen érdemes elindulni és biciklivel is könnyű nekivágni!

Egy-egy hosszú kirándulás után a városba visszatérve a belvárosi és a part menti éttermek és bárok egyaránt várnak hosszú és hűvös italokkal és nagyszerű ételekkel. Olyan helyet érdemes választani, ahová láthatóan a helyiek is járnak. Mi például tradicionális nápolyi pizzát találtunk az Ox-ban, de eléggé szerettük a már említett Bar Lariót is. Como nagyon nyüzsög este, mindenki a vendéglátóhelyeknél tobzódik. 

Helyi túrák és távolabbi kirándulások

Comóban az tehát bőven megtalálja a számítását, aki csak lógatná a lábát napokig egy gyönyörű városban, de van lehetőség aktívkodni is. Autóval, hajóval vagy busszal el lehet indulni más tóparti városokat felfedezni, de egyszerű sétahajókázásra is benevezhetünk, ami Tornóig tesz egy egyórás kört a vízen. Mi most Bellagióba mentünk szárnyashajóval, ami nagyon gyors, ám emiatt eléggé zárt is, legközelebb inkább a kicsit lassabb, de szabadabb megoldásra ülnénk be. A tóparti villákat mondjuk így is látni, a városból pedig olyan kilátás van, ami már szinte túlságosan is szép. Itt azért már lényegesen több a turista és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra. Kevésbé is szimpatikus, de mondom, a környezet maximálisan kárpótol. Bellagióból hazafele busszal mentünk hatalmas viharban (ami errefele nem ritkaság), elképesztően szürreális élmény volt robogni a hegyekre szálló felhőkben, át a naplementén.

Como környékén több túraútvonal is indul, például a Parco Regional Spina Verde területén, vagy éppen a siklóval is megközelíthető Brunate központjából. Innen mi azt választottuk, ami a Faro Voltianóba megy, és mindössze 30 perc alatt ott lehet lenni (bár a túraútvonal emelkedője nem kismiska). A Voltáról elnevezett világítótoronyból gyönyörű kilátás nyílik a tóra, a városokra és a környező hegyekre, de már az odavezető út is zseniális. Comóból visszafele tartva itt bukkantunk rá egyik legkedvesebb étterem-élményünkre a Locanda del Dolce Basilico vendéglőben, ahol a tó felett ebédelhettünk hatalmas fák alatt.

Remélem, meghoztuk a kedveteket egy comói utazáshoz, és ha kérdésetek van, írjátok meg bátran kommentben! Az biztos, hogy mi még visszamegyünk, ahogyn az is, hogy Bellagióról, Brunate városáról és a vendéglőről készül még külön poszt is.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!

Szöveg: Szabó Kata, Fotó: Horpáczi Dávid