Májusban szerencsém volt Nápolyba látogatni pár napra, és ugyan eddig is imádtam Olaszországot, azt hiszem, most sikerült megtalálni itt a kedvenc városomat. Hogy miért? Mert Nápolyban minden megvan, amit kerestem: tenger, szűk utcák, történelem, modernitás és olyan csodás gasztronómia, aminek azóta is csak kutatom a helyettesét itthon. Persze tudom, hogy ettől még nem fogja mindenki feltétlenül szeretni ezt a várost, hiszen rossz a marketingje, de remélem, hogy tudok itt mutatni pár olyan dolgot, melyektől nem csak kedvetek támad odamenni, de a végén még imádni is fogjátok!
Út a tengerhez
Bárhol is szálljon meg az ember Nápolyban, mindenképp érdemes egyszer kipróbálnia, hogy lesétál a dombok tetejéről egyenesen a tengerpartra. Persze lecsúszhat fogaskerekűvel is bármikor (mert abból van a városban bőven), de az tényleg nem akkora élmény, mint a kis utcákban és lépcsőkön átvágva újra és újra gyönyörködni a Nápolyi-öböl látványában. Mi a Vomero városrészben szálltunk meg ahonnan több útvonalon is megtettük ezt a sétát, amikor nekiindultunk a városnak és bizony előfordult velem, hogy konkrétan meghatódtam attól, amit láttam Teljesen mindegy volt, hogy a belvárosba, vagy éppen a kikötők valamelyikébe érkeztünk meg, már maga az út zseniális volt.
Tipp: Vigyetek magatokkal elég vizet, mert a lakóövezetben kevés az étterem és a kisbolt, és azok is eléggé gyakran sziesztáznak. Figyeljetek a zsákutcákra és hallgassatok a helyiekre, ha azt mondják: "márpedig arra minden le lesz zárva". Ha pedig elfáradnátok, pattanjatok fel egy buszra, a nápolyiak is azokkal csapatják be a belvárosba.
Óriási séták
Ha már sétával kezdtük, folytassuk is azzal, mert Nápolyban igazán érdemes koptatni a cipőnket. Persze nem feltétlen a szürke külvárosi részekre gondolok, hanem a belső és parti kerületekre, ahol még eltévedni is jó. Ugyan a városban sokféle tömegközlekedési eszköz közül lehet válogatni, ezeket jobb csak akkor használni, ha tényleg elfáradtatok vagy siettek, helyette sokkal jobb magatoknak megkeresni az egyedi útvonalakat. Bejárhatók így a legfontosabb látványosságok, mint a történelmi belváros a csodás épületeivel és utcáival, a legtöbb múzeum, a Castel Nuovo, a Calstel dell'Ovo vagy a tengerparti korzó, ahol a helyiek is nagyon szeretnek hesszelni. És könnyű így lejutni a kikötőkbe is.
Tipp: ha elég volt a sétából, 90 perces jegyet 1,50 euróért lehet váltani a tömegközlekedési eszközökre. A napijegy 4,50 euro, a heti (naptári hét) pedig 15,80. Ha sok múzeumot meglátogattok, és eleget tömegközlekedtek is, érdemes benevezni ArteCard Napolira vagy Campaniára, attól függően mennyire hagyjátok el a várost.
Kikötők
A fontosabb kikötőkbe is érdemes lábon elzarándokolni, de mindkettő fő hajózási ponthoz visz metró is. A Stazione Marittima a nagy kikötő, ahol hatalmas luxushajókat és jachtokat látni. Innen indulnak járatok például Caprira vagy Sorrentóba és más környező helyekre, vagy éppen tengeri körutakra. Jó itt időzni, bámulva a horgászokat, meg a Vezúvot. A régebbi és kisebb kikötős partszakasz pedig a Mergellina, ami egykor önálló halászfalu volt, csak aztán Nápoly körbenőtte és ma a Chaia városrészhez tartozik. Itt rengeteg kisebb hajó, jachtok és halászhajók parkolnak, az emberek pedig szívesen napoznak a partszakasz óriási kövein.
Tipp: A Mergellina partján a halászok kínálják frissen kifogott zsákmányaikat, a környező éttermekben pedig zseniálisak a tengeri finomságokkal készült ételek. Én például a Pizzeria Pasqualinóban (Piazza Sannazzaro) olyan polipos tésztát ettem, hogy a könnyem kicsordult.
Szűk sikátorok
Nápoly egyik védjegye az a rengeteg szűk sikátor, ami a történelmi belváros nagy részét alkotja. Az utcák két oldalán található lakóházak olyan közel vannak egymáshoz, hogy a lakók könnyen átdobhatják maguknak a szelet pizzát, ha úgy alakul. A megjelenés filmbe illő: a fejünk fölé teregetett ruhák, spalettás ablakok, omladozó vakolat, mediterrán színek, szemét és az utcán zajló élet. Izgalmas látni, hogyan alakul át a főutcákról induló dzsumbuj pár méter alatt egy egészen más világgá, ahol azért nem szerencsés eltévedni. De félni sem kell, mert nem rabolják ki itt hamarabb az embert, mint bármelyik más nagyvárosban. Sőt, Nápolyban valahogy jobban biztonságban éreztem magam, mint számítottam rá. Tényleg csak a sajtója rossz, a többi pedig felesleges paráztatás.
Tipp: Ne ódzkodjatok bemenni a legkevésbé bizalomgerjesztő utcákba sem, mert csak így fogjátok látni Nápolynak azt az arcát, ami legalább annyira meghatározza a város személyiségét, mint a gyönyörű tengerpart. Ráadásul a sikátorban olcsóbb és erősebb is a kávé, mint amit a népszerű helyeken kínálnak. És a halra, zöldségre vagy húsárura szakosodott kisboltokban is érdekes dolgokat találni.
Pizza, pizza, pizza
Nyilván Nápoly másik védjegye a pizza és a pizzériák. Azok a csodálatos helyek, melyek miatt annyit ettem itt, mint soha egy utazáson sem azelőtt. Gyakorlatilag még a helyi franchise (Rossopomodoro) éttermekben is első osztályú pizzát kapni, de ezek legyenek az utolsók. A lényeg, hogy próbáljatok ki minél több nagyszerű helyet, mint a világ első margheritáját adó Brandi, vagy a legendás Antica Pizzeria Port'Alba, az éppen nagyon felkapott Sobrillo, a pizzaimádók Mekkájának számító Da Michele, vagy a szintén extrán népszerű Dal Presidente. A legtöbb neves pizzéria a Via Tribunalin verseng egymással, de hasznos körbenézni bárhol a Spanyol negyedben, ahol az éjszakában is könnyű elveszni.
Tipp: A nápolyi pizza nem olyan, mint amit általában megszokhattunk. Egy vékony tésztás, a széleinél vastagabb, könnyű pizzára kell számítani, kevés feltéttel. Amit kötelező kipróbálni, az a margherita, de lehet tobzódni a különböző megoldásokban. Ha pizzériába indultok, készüljetek a sorra és a várakozásra, ami esténként gyakran előfordul a Via Tribunalin, főleg szombaton.
Dolce vita kiruccanások
Nápolyt nem csak csak saját maga, hanem a környezete miatt is lehet imádni. Kiváló kiindulópontja ugyanis rengeteg szuper kirándulásnak, ahová autót is bérelhettek, de a helyi HÉV és vonat- vagy hajóhálózat is megoldja a nagy részét. Alap, hogy fel lehet menni a Vezúvra, vagy meg lehet nézni Pompeji vagy Herculaneum romjait, de még izgalmasabb bejárni Caserta Versailles-t idéző kastélyparkját vagy Caprit, Sorrentót és az Amalfi part további városait. Sorrentón túlra mondjuk már érdemes több napos kirándulásra menni, de az előbbiek mind beleférnek egy napba.
Tipp: Ha Sorrento felé indultok HÉV-vel, akkor készüljetek a tömegre, legalábbis Pompeji megállóig mindenképp. Elsőre elrettentő lehet, de teljesen élhető. Ahogyan a kirándulóutak hossza is: 40perc-másfél óra alatt mindenhol ott lehet lenni. A Nápoly környéki tengerparti városokban, így például Metában vagy Sorrentóban strandolni is lehet, úgyhogy ha olyan az idő, ne maradjon otthon a fürdőruha sem!
Persze soroltam volna még bőven, mit lehet imádni Nápolyban, de ennyi azért már csak elég lehet ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket. Nem köszönünk azonban el végleg a várostól és környékétől a blogon, hiszen jönnek még posztok a pizzáról, Casertáról vagy Sorrentóról is, érdemes lesz figyelni!
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!
Fotók: Check-in blog - Horpáczi Dávid