Brunate egy apró, alig 1800 fős település, ami közvetlen Como fölé magasodik és a hegytetőn található szűk utcáival. A városka elég szerencsés helyzetben van: gyakorlatilag minden szegletéből olyan kilátás nyílik a Comói-tóra vagy a környező erdőkre és falvakra, hogy az már szinte nem is fair. De nem csak ezért érdemes megnézni!
Ha Comóban jártok, az egyik látványosság, amit meg kell néznetek, az az 1800-as évek óta működő sikló, és az, ami a tetején van: Brunate. A sikló pár köztes megálló érintésével jut fel a településre, mindössze nagyjából 5 euróért retúr, és már maga az út egy élmény – főleg, ha rendesen ki tudtok nézni az ablakon. Fölfelé ugyanis szépen, fokozatosan bontakozik ki a Comói-tó látványa a magasból, ami természetesen a hegytetőn válik teljessé. Itt kezdődik Brunate, egy valóban kicsi, ám annál barátságosabb hely, ahová nem csak várost nézni, de túrázni jönni is megéri.
Brunate ugyanis kiindulópontja több túraútvonalnak is a tó feletti erdőkön át, melyeken keresztül más városokba is eljuthatunk. De már az is egy szép kirándulás, ha csak a Faro Voltioanóba megyünk fel, ami nem más, mint egy Voltáról elnevezett világítótorony. Az olasz fizikus egy darabig a város lakója volt, így a tiszteletére és emlékére emelték a tornyot, ő sosem járt benne. A Voltianót nagyjából fél óra alatt elérhetjük a sikló megállójától (persze nem számolva a sok-sok megállót, amit a nézelődés érdekében teszünk), azon pedig ne lepődjetek meg, hogy olykor erős emelkedőkön visz felfelé az út. Már a torony aljától is elképesztő a kilátás, de mindenképpen érdemes a két eurós belépőt befizetve felmenni a tetejére is, hiszen az az igazán elképesztő. Megfelelő időben messzire ellátni, és nagyon jó időzni is itt egy kicsit, feltöltődni a végtelen nyugalommal és a friss levegővel.
Már ez a kis túra is nagyon jó élmény volt comói utazásunk utolsó napján, de Brunate tartogatott még egy meglepetést: a Locanda Del Dolce Basilico éttermet. A világítótoronyból lefelé akadt meg a szemünk fakó, régiesen kopott épületén és őszinte kínálatán. A teraszán elénk táruló látvánnyal pedig teljesen megvett minket kilóra. Pár asztal, hatalmas fák, a tó és a hegyek – más nem is kell!
A kedves kis családias ristorante pár helyi fogást kínál friss, szezonális alapanyagokból, legtöbbször polentával. Elképesztően finom minden, és olyan élmény itt lenni, mintha egy filmben lenne az ember (és tudom, hogy Sophia Loren az Nápoly, de úgy vártam, hogy kisétáljon az épületből bármikor). Az ételeket erős kávé és a végén házi bazsalikomos likőr zárja, amit a felszolgáló hölgy maga készít. Minden hibátlan, tényleg - úgy pedig nem szabad ide beülni, hogy rohannátok tovább. A szezonban szerda kivételével minden nap nyitva vannak, a téli időszakban pedig péntektől vasárnapig. Több infót itt találhattok a helyről, ahol a lehető legjobb dolog volt comói utunkat zárni!
Korábbi posztunkat Comóról és környékéről itt találjátok, legközelebb pedig Bellagióról olvashattok majd.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!
Szöveg: Szabó Kata, Fotó: Horpáczi Dávid