A Junibor Borünnepet már harmadik alkalommal rendezték meg augusztus 27. és 30. között a Szent István téren. A rendkívül impozáns helyszín azonban nem jelentette azt, hogy egy földtől elrugaszkodott borfesztiválra érkezett ide a látogató. A Junibor a legközvetlenebb ilyen esemény, amin eddig jártam, mellőz minden modoroskodást, és a szakmai színvonala is teljesen rendben van, sőt. Elmondom, miért ajánlom mindenkinek jövőre is!
A borünnepnek már eleve az ad egy friss nyüzsgést, hogy olyan 40 év alatti Juniborászok kínálják itt legfrissebb tételeiket, akik a Fiatal Borászok Egyesületének tagjai. Sehol ennyi izgalmas címkét és elnevezést nem látni, és ha ezekhez még egy borbáros-beszélgetős légkör is társul, azzal bizony a hagyományos fesztiválok közönségéhez képest fiatalabb vendégeket is könnyű megnyerni. A Junibor Borünnep közvetlenségének kulcsa ugyanakkor az, hogy itt a legtöbb standnál tényleg el lehet kapni a borászt pár szóra, aki örömmel mesél a borairól még akkor is, ha már századszor mondta el egy nap ugyanazt. És ahogy ment le a nap, úgy lettek ezek a beszélgetések egyre szórakoztatóbbak, no meg egyre könnyebben csúszott melléjük az a sok jó bor a pult alól is.
A borászok és a közönség kapcsolatát erősítették a borünnep délutáni fogadóórái is, valamint a DiVinoban szombaton tartott 'Kedvencek kóstolója', ahová a borászok legkedvesebb saját tételeiket vitték magukkal. Belépőt egyébként csak az előbbi programért kértek, de maga a fesztivál ingyenes volt, mindössze 800 forintot kellett kicsengetni egy pohárért, amiből kóstolhattunk és amit utána hazavihettünk (a visszaváltás leginkább a turistáknak hiányzott, no meg azoknak, akik ezután belementek az éjszakába és otthagyták volna a poharat). A fizetés innentől a jól ismert kuponos rendszerben történt, amihez bőven volt váltóstand, fennakadások nélkül.
Ugyan egy idő után rendesen megtelt a Bazilika előtti tér, és 30 borász több, mint 100 borából válogathattunk, az ember pont az előzőek miatt nem tudta személytelennek érezni az egészet, hanem inkább úgy volt, vele, hogy nagyon jó helyre érkezett, ahonnan éjfél után sem akart továbbmenni. Pláne, hogy a Bazilika fényei is égnek még egyig. Szerencsére a standok zárása után a DiVinoban lehetett még folytatni a borozást, no meg az eszmecserét is a borászokkal, akik ugyanannyira nem akartak hamar hazamenni, mint a közönség. Amikor pedig Miklós Csabi kínálja neked Dúzsi Tomi legjobb rozéját, azt nem szabad visszautasítani.
Fotó: Horpáczi Dávid
