Fura lehet, mert alapvetően sokat utazok, de Prágába mégsem jutottam el - egészen mostanáig. Pedig nem csak közel van, de rengetegen olyan történetet is hallottam róla az ismerősöktől, amik eléggé vonzóvá tették. Most végre egy konferencia elvitt oda, vonatra pattantunk és 4 sűrű napban felfedeztük a várost. Azt kell mondjam, azonnal beleszerettem, el is mesélem, miért!

Együtt a folyóval

Prágáról a legtöbbször azt hallani, hogy egészen olyan, mint Budapest, csak a karakterét adó szép régi épületeket rendbe hozták, és van egy rendes óvárosa, ami azért eléggé hiányzik fővárosunkból. Ami viszont talán még fontosabb, hogy sokkal jobban együtt él a folyójával. A Moldva ugyanis szerves része a város mindennapjainak, szép korzók kerítik körbe, és az emberek tudják használni a partjait. Éppen ezért, amikor arról vitázik valaki, hogy vajon Pest vagy Prága hasonlít-e jobban Párizshoz, akkor mégiscsak azt kell mondanom, hogy Prága. A folyó volt az egyik pont, ami megszerettette velem a várost. Egyik este fogtuk magunkat é végigsétáltunk a partján a Karlintól egészen a Károly-hídig, ami egyáltalán nem nagy táv, mégis változatos kilátást ad (és apró beugró zugokkal a másik oldalon hasonlóan izgalmas lehet, sőt!).

Zegzugos utcák, felbukkanó történelem

A másik dolog, ami miatt nagyon lehet kedvelni ezt a várost az a rengeteg kusza utca a régi, de mégis gyönyörű épületekkel, apró boltokkal, mindenféle kocsmákkal, és az olykor igencsak utálatos macskakővel. Értem én, hogy hagyományos, meg tényleg ad egy patinát az utcák megjelenésének, de sokszor közlekedhetetlen és fárasztó. Persze ne húzd rajta a gurulóst és mondjuk tanulj meg ilyen felszínen mindenféle cipőben közlekedni. Onnantól jó lesz. Meg onnantól is, amikor már megtanultad, merre indulj, ha meglátsz egyet sok hasonló prágai torony közül! Utóbbi egyébként nem nehéz, és emiatt is érdemes mindenképp lábon végigmászni a belső részeket, esetleg felpattanva néha egy villamosra. Mert a belváros teljen bejárható, így nem marad le az ember semmi érdekességről és nagyon jó is benne sétálni.

Változatos kerületek

Az egymást érő kerületek egyszerre mutatnak egy karakteres egységet és hihetetlen változatosságot. Érezheti úgy az ember, mintha a helyi Rózsadombon sétálna, máskor pedig belefut az óvárosba, kocsmasorok közé keveredik, vagy éppen az üzleti élet központjában találja magát. Legyen szó az Óvárosról, a várnegyedről, a Kisoldalról vagy éppen a Josefovról, mindegyiket meg lehet kedvelni valamiért. Egyikben kevesebb a turista, másikban tömegekben hömpölyög, és rengeteg a szórakozóhely és étterem, de olyan is van, ami teli apró ezeréves zugokkal, esetleg egészen új építészeti műremekekkel. Én például a Karlinért lettem oda a menő kis kávézóival és felfutó környezetével - pedig ez éppen csak, hogy jó környék lett az elmúlt években.

Milliónyi helyszín egy jó sörrel

És ami talán még inkább Prágává teszi Prágát, az a SÖR. A sör, amit a csehek imádnak, kultúrájuk része és fogyasztják nem csak kocsmákban, hanem parkokban, és nagy kiülős placcokon is, legyen bármilyen napszak éppen. És jól fogyasztják: örömmel, kedvvel, lazán. Mert sörözni itt természetes, és egy picit kötelező is. Megúszni nem lehet, a sok Staro és Pilsner kéreti magát, és hely pedig mindig akad egy korsóra. A kocsmákat is nagyon bírtam itt - főleg, mert a legtöbb helyen enni is lehet valami jó cseh fogást - de a legnagyobb kedvenceim a Letná parkban található sörteraszok lettek a gesztenyefák alatt. Ennek itt elképesztő hangulata van, nagyszerű a kilátás a városra, és nem kifejezetten turistalátványosság. Ha pedig egy picit tovább sétál az ember, belebotlik egy retro sportklubba, no meg a Metronómba, ahol a fél város ücsörög és várja a naplementét. Alatta egy lépcsővel pedig már ott a Stalin, ahol szintén mérik a sört, koncertek vannak, vagy éppen cseszlovák űrös filmvetítés.

Természetesen egy csomó más oka lehet annak, hogy az ember megszeresse Prágát, de nekem a fentiek voltak azok. És ezek miatt szeretnék még visszamenni sokszor, hogy sokkal teljesebben megismerhessem a várost. Azóta még egy villámlátogatás sikerült is a Guns N' Roses koncert miatt, aminek még egy Letná sörike lett a vége. De sokkal több ilyenre lesz még szükség!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!

Fotó: Horpáczi Dávid; Szöveg: Szabó Kata