A Szent György-hegy a balatoni borrégió egyik legszebb része, ami csodás adottságai ellenére eddig csak ritkán kezdett el igazán zsizsegni. Most azonban egy friss rendezvény június 2-án kinyitotta a pincéket és új életet hozott a tőkék közé úgy, hogy miután leraktuk az utolsó pohár bort hajnalban, mindenki csak annyit tudott mondani: Ugye lesz jövőre is?
Egy olyan területnek, mint a Szent György-hegy, megvan a maga csendes bája, ám minden borász, akivel volt alkalmam beszélni a Szent György-hegy Hajnalig rendezvény alatt, azt mondta: nagyon vágytak már erre a pezsgésre. Hiszen a Balaton feletti dombokon egymást érik a pincészetek, melyek akkor élnek igazán, ha teli vannak borra vágyó közönséggel. Amikor pedig minden pince egyszerre van teli, akkor a hegy is megmozdul, amit látni és átélni is fantasztikus. Az esemény pont azt a kis lökést adta meg, amit már nagyon igényelt a környék: kirándulni hívta az ország bor rajongóit egy olyan helyre, ahová eddig maximum panorámát nézni, pár fröccsöt meginni, vagy egy-egy üveg bort megvenni jöttek - de semmiképp nem maradtak hajnalig.
A Szent György-hegy Hajnalig elsőrendezvényes sikerének a titka talán az, hogy a már jól ismert borvidékek és fesztiválok mellett egy új, kisebb, minden szempontból frissebb és rendkívül kedves színt tudott hozni a boros események közé. Ráadásul a pincészetek is aktívan részt vettek a programok kialakításában és hozták saját személyiségüket. Így pedig végleg kiléptünk az eddig errefelé ismert, klasszikus borkóstoló körök világából. Aki medence mellett szeretett volna fröccsözni grillek között tobzódva, az megtehette a 2HA birtokon, mások TÁP színházat nézhettek az Angyal Pincénél, míg aki luxus panorámára vágyott, kifekhetett a Gilvesy füvére egy jó fehérbor társaságában. És ez csak három érdekesség a 19 helyszínről, amit az esemény térképe felvázolt a hegyre érkezőknek. A pincék délután négykor nyitottak, és reggel négyig szórakoztatták vendégeiket, akik közül az erősebbek a napfelkeltét is pohárral a kézben várták, például a Pláne kitelepülésénél a kápolna mellett.
Én egy nagyobb pincekör és kóstolás után a Nyári Pincébe vettem be magam, ahol a borozás mellett a vaddisznópörkölt terítésében is segédkeztem. Régi barátként tényleg az esemény velejébe láthattam bele és lettem tanúja annak, hogyan lepi meg a tömeg a borászokat, hogyan fogja óriási munkára őket, de közben csal hatalmas mosolyt az arcukra. És igen, a közönség mérete a szervezők várakozásait is felülmúlta, ami okozott fennakadásokat a közlekedésben, vagy éppen az ételek kitartásában, de ezek mind olyan történetek, melyeket legközelebb lehet még jobban csinálni. A hegy ettől függetlenül bőven elbír ennyi ember, és jól is áll neki!
A Hajnalig erénye, miszerint olyan zsizsgés volt az egész hegyen, amilyet a sokat látott borászok sem tapasztaltak addig, vitathatalan. Hát ki számított arra, hogy a Nyári előtt mini hangszóróból üvölt majd az AC/DC, vagy arra, hogy éjjel Cyborg Templar ütemeire révedünk a Balaton felé, a tőkék alatt? Mert én sem. De nagyon vágyok rá, hogy jövőre újra legyenek itt hasonló élményeim!
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Check-in blog Facebook oldalát, és tuti nem maradsz le semmi jóságról!
Szöveg: Szabó Kata, Fotók: Chripko Lili